Tercius a kor jellegzetes hadseregében harcolt, melyet a hopliták alkottak. Nehéz fegyverzetű, lándzsával és kerek pajzzsal felszerelt gyalogosok. Az i.e. VII. sz. végére szinte minden városállam rendelkezett ilyen hoplita hadsereggel. Ők nem főállású katonák voltak, hanem földművesek, akik ha kellett otthagyták az ekét és közösségüket fegyverrel védték meg. A szomszédaikkal együtt fegyvert fogó férfiak nemcsak bátorságukról tettek bizonyságot, hanem polgári jogaikról is.
A hoplita harcosok felszerelésének legfontosabb eleme a kerek pajzs, a nevüket is erről kapták; a görög hoplon szóból, ami pajzsot jelent. A pajzs kb. 1 méter átmérőjű volt, a bal kezet kellett a közepén lévő kartartón átbújtatni, majd átnyúlni a másik szélén lévő fogantyúig, és azt megmarkolni.
A pajzs megfogása a kétszeres bújtatón.
(Részlet egy korabeli amfóráról.)
Rendszerint faszerkezettel és bronz borítással készítették, és a súlya kb. 10 kiló volt, ami nagyon sok, főleg ha számításba vesszük, hogy csatában egész nap kézben kellett tartani, de nagyobb szégyent, mint hogy az ember leeressze a karját, és elejtse a pajzsot, elképzelni sem lehetett. A pajzs felületét vagy festéssel, vagy művészi domborművekkel díszítették. A spártaiak egy egyszerű “lambda” jellel, ami a hazájuk nevének kezdőbetűje volt: Lakedónia, más népek főként mitikus alakokkal, és ezek közül is igen sokszor az emberevő Gorgó fejével, ami még rémisztően is hatott harc közben.
Balra spártai hoplita harcos, a pajzsán a Lakedóniát
(Spárta másik neve) jelentő “lambda” jellel.
Jobbra athéni hoplita, a jellegzetes Gorgó-fejes pajzzsal.
